2026. február 1

Szegény Isten! Pedig hogy igyekezett valami jót csinálni! Kigondolta, megálmodta és meg is csinálta! Bitang jó lett ez az univerzum, akárhogy is nézzük. Ezt még ő is megállapította egymás után minden komponenséről, legalábbis Genezis 1 szerint. Aztán még koronázásképpen valami nagyon jót is csinált: minket. Méghozzá szabad akarattal – ilyen előttünk ebben az univerzumban nem volt. Rólunk nem csak azt mondta, hogy jó, hanem hogy nagyon jó. Lásd Genezis 1:31.

Sajnos nagyon elcsesztük. El tudom képzelni, mennyire fájt neki, amikor azt mondtuk: „Mi jobban tudjuk, te ide nem kellesz.” Ő persze vonogatta a vállát: „Hát igazán sajnálom. Főleg miattatok. De hát ez a szabad akarat fontos, ez a legjobb, amit csináltam. Most akkor majd meglátjuk, mire juttok magatokban.”

És hát most nézi. Persze nem csak: időnként bele is piszkál, hogy a legrosszabbat elkerüljük. Főleg, ha valamelyikünk kéri. Sajnos nem elég csak úgy spontánul kérni, merthogy ő nem egy kívánságautomata, amibe felül bedobjuk az imát és alul kijön a beavatkozás. De Ő minden lehetőséget megadott, hogy rekonstruáljuk a Vele való kapcsolatot, amit ott a Paradicsomban olyan könnyedén visszadobtunk neki.

Jó, jó, most lehet azt mondani: „Az nem én voltam, hanem az a szerencsétlen ősapám a Paradicsomban, ő a bűnös.” Isten értékrendszere azonban más mint a miénk. Mi tagadjuk a közös felelősség/bűnösség elvét, Ő nem. A fiak (is) bűnhődnek az apáik bűneiért – mint ahogy ezt a Biblia többszörösen kinyilvánítja, és ez eléggé nyilvánvaló, ha körülnézünk a világunkban (háborúk, környezetszennyezés, javak igazságtalan elosztása, stb.). De ez fordítva is igaz: a mi jogrendszerünk nem engedi meg, hogy valaki átvállaljon egy másnak járó büntetést. De az Övé igen; sőt, ezt Ő maga meg is tette.

Vissza: Magyar blog